6# Előzetes !!

*Álom*

-Justin , ugye te soha nem hagysz magamra mint a többiek ?-néztem mélyen mogyoró barna szemeiben amiben elvesztem . Oly mély és gyönyörű szemei vannak , hogy ezekből nehéz csak úgy kimászni .
-Téged soha nem hagylak el ! Örökre itt leszel.-mutatott mellkasában dobogó szívére.-Mert neked itt a helyed .-mosolyodott el s egy kusza haj tincset elsimított fülem mögé.
-Ígérd meg , kérlek.-mondtam szinte már suttogva .
-Ígérem , Rosse Wens , hogy soha nem foglak elhagyni senkiért ! -emelte magasba jobb kezét. Tettén elmosolyodtam , csatlakozott ő is hozzám . 
-Tudod , mikor bevallottad  az irántam érzett érzésidet a  szívem tudta , hogy ez az ő napja és , hogy soha többé nem fog ilyet érezni . -mosolyogtam a semmibe . Justin hangosan felkacagott , felé kaptam a fejem s szemöldökömet összeráncoltam.
-Ezzel én is pont ugyan így voltam . -egy szikla esett le szívemről . Már azt hittem , hogy ki akar nevetni amiért ezt éreztem akkor , de ő nem tette s inkább bevallotta , hogy ez vele is pont ugyan így volt . 
-Rosse ? 
-Igen ? 
-Örökre a hercegném maradsz , ugye ? -lefagytam ! A hideg átjárta testemet .Belegondolni abba , hogy nem lehetek örökre vele borzasztó . Nem lehetek örökre az ő hercegnéje ! Nem lehetek örökre vele és nem szívhatom be nap mint nap észveszelytő illatát ! Nem csókolhatom mézédes , puha ajkait , nem túrhatok bele szőkés barna hajába ! Bele kell nyugodnom abba , hogy őt más lány is szeretni fogja , más lány is  megérinti puha arcát amire később apró puszikat fog hinteni .
-Minden rendben ? -meredt rám ijedten . 
-Valamit el kell mondanom .-álltam fel idegesen és félénken egyaránt . -Justin , én rákos vagyok . -nyögtem ki nehezen . Nekem is fájt kimondani ezeket a borzasztóan nehéz szavakat , de el kellett mondanom , tudom , hogy nem most kellene neki elmondanom két évnyi járás után , de nem tudtam elmondani . Nem akartam , hogy csak sajnálatból legyen velem azt akartam , hogy szeressen ! 
-Ez jó volt ! -kezdte el a nevetést . Viszont mikor észrevette , hogy én ezen egy kicsit sem nevetek , abbahagyta majd idegesen rám nézett .-Ezt...ezt most komolyan mondod ?-állt fel ő is  a puha ágyról majd egyenesen elém állt .- Beszélj ! -emelte fel hangját , nagyon megijedtem hirtelen hangnem változása miatt .
-Én el akartam mondani , de..
-De mi ? -kapott karom után majd szorosan megszorította .
-Justin , ez fáj ! -szisszentem fel.
-Fáj ? És abba te belegondoltál , hogy nekem mennyire fog fájni ha te nem leszel itt ? -nedvesedtek be mogyoró barna szemei .
-Ezt nem én akartam így ! Nem én akartam halálos beteg lenni ! Azt hiszed , hogy ha választhatnék akkor ezt választottam volna ? Hát nem ! -. Kitéptem karomat szoros szorításából .
-Szólhattál volna ! -jött egy lépéssel közelebb. 
-Igen ? És akkor mi lett volna ? -kérdeztem tőle , de nem válaszolt .- Aham , értem , akkor nem szerettél volna belém csupán csak kihasználtál volna , ja , egy alkalomra jó lettem volna aztán jön a következő meg a következő . Ez jobb lett volna ? 
-Igen ! Mert akkor most nem ilyen helyzetben lennék ! Nem kellene eltemetnem a barátnőmet akit szeretek ! Nem kellene elfelejtenem mind azt a jót amit átéltünk !.
-Ezeket nem kell elfelejtened , hidd el én sem fogom feledni ezeket a dolgokat ! Téged , a mi kis emlékeinket , titkainkat a közös barátainkat ! -halkultam el .
-De nekem el kell , fiatal vagyok még . Azt hiszed , hogy utánad nem lesz több csajom ? Azonnal meghúzok egy csajt a halálod után , kurva ! -szavai olyan szinten érintettek , hogy a könnyeknek nem tudtam parancsolni és akaratlanul is kitörtek . Bele se gondol abba , hogy nekem milyen nehéz itt hagynom őt . El sem tudja képzelni nekem milyen nehéz ez az egész ! Igen , tudom , hogy neki sem valami egyszerű , de én halok meg nem ő ! Egy lábbal a síromba vagyok és ezt  kapom attól az embertől aki a világon a legjobban számít nekem ?! 
-Nem úgy gondoltam ! -jött közelebb s meg akart ölelni , de én ellöktem magamtól.
-Vége ! -mondtam ki nehezen .
-Mi ?
-Jól hallottad ! Ha neked csak ennyit jelent a kapcsolatunk , vége ! -töröltem meg szemeimet .
-Ezt nem teheted velem .  Én szeretlek, csak a düh beszélt belőlem ! -fogta meg kezeimet . Mélyen szemébe néztem , láttam , hogy már ő is könnyezik . 
-Nem akarok a terhedre lenni ! -ezekkel a szavakkal kitéptem magam kezei közt s szaladni kezdtem a kijárat felé . Kifutottam az útig onnan pedig a városba . Mikor már megbizonyosodtam arról , hogy Justin nem követ megálltam majd sírva összeomoltam . Fejemet térdeimbe temettem s sírni kezdtem . 
Egy fájdalom . Egy görcs . Egy utolsó könnycsepp . Egy utolsó gondolat s mindennek vége ! 

*Álom vége *